Másodszor futok neki ennek az írásnak. Egyrészt azért, mert mélyen személyes élmény, ahogy eljutottam az Új Egyensúlyig. Másrészt azért, mert a téma elvont és per pillanat fogalmam sincs, hogyan lehetek egyértelmű, amikor a végtelenről, a határtalan felé való nyitásban rejlő lehetőségről szeretnék mesélni neked.
Igyekszem belül kinyitni azt a csatornát, amelyen át befogadhatóan tudom átadni az Új Egyensúly lényegét. Ez segített abban, hogy jól legyek akkor is, ha a külvilágban megmutatkozó helyzetek pont az ellenkező irányba billentenének.
És ha már a billegésről van szó, máris az egyensúlynál járunk. Senki nem szeret a padlón heverni érzelmileg, anyagilag vagy egizsztenciálisan. Ahogy te sem, úgy én sem szeretek. Fiatal felnőtt korom óta azon vagyok, hogy megteremtsem azt a bizonyos egyensúlyt, amiben jól lehet lenni. Jól sejtem, hogy te is ezzel próbálkozol már jóideje? Most, hogy így egymás között vagyunk, elmondhatom, hogy a padlón való ücsörgés nem egyszer történt meg velem az elmúlt 30 év alatt. Sokszor bizonytalanodtam el, hogy tényleg hiába mindaz a belső munka, amit önmagamba fektettem? Tényleg már megint és újra a kínlódás?
És amikor már azt hittem, végre megragadtam az egyensúly lényegét, jött a covid, a lezárások, a halálozási ráta, a pénzügyi mélypont, gazdasági világkrízis, az utazási korlátozások, a maszk, és még a klímakatasztrófa rendszeres belengetése is napirendre került.
Amikor eltűnnek a kapaszkodók
Nem tudom, te hogy voltál az elmúlt 2 évben, bár vannak sejtéseim, mert – ahogy Hamvas Béla frappánsan megfogalmazta – “A pácban mindenki benne van.” A magam részéről, amikor a pácban ücsörgök, visszahúzodok belső világomba.
Amikor kívül eltűnnek a kapaszkodók, mert minden információnak azonnal megjelenik az ellentmondása is, olyankor kifelé már nem nagyon érdemes figyelni, amíg az “össznépi őrület” tart.
Ebben az időszakban vált szokásommá, hogy minden reggel ébredés után pár percet elidőzök még a csikung szokásos kitágult tudatállapotában és elalvás előtt újra belépek ebbe az állapotba és figyelek kifelé és befelé egyszerre. Csak jelen vagyok és egyszerűen békén hagyom magam.
Azt hiszem, ezek a legőszintébb és legmélyebb együttlétek önmagammal. És ebben az állapotban fordult velem a világ egyszer, aztán mégegyszer, aztán rendszeresen… amíg fel nem ismertem egy új egyensúlyi állapotot.
Az Új Egyensúly nem más,
mint a korábbi nézőpont tágabb térben érzékelve.
Amit most leírok, próbáld a szavaimon túl befogadni, mert csak szavakkal lehetetlen átadni. Ne higgy el belőle semmit, csak engedd át magadon. Ne megérteni próbálj, hanem ráérezni arra, amit most megosztok Veled.
Nem a szavak és ismeretek szintjén, hanem minden porcikámban zsigerileg dőlt meg az a látásmód, hogy az ellentétek között megfeszülő, állandóan jelenlévő küzdelem szemüvegén át érzékeljem magamat és a világban megjelenő eseményeket. Ha úgy tetszik, megdőlt az ember tragédiája. Megdőlt az az általánosan elfogadott szemlélet, hogy a racionalitás mindenek felett való, hogy világunk a jó és rossz, fekete-fehér, egészség-betegség, élet-halál, férfi-nő, igaz-hamis stb. között feszülő viszonyulásokra, “húzd-meg – ereszd meg”-ekre épül.
Egyszerűen megpillantottam mindezt egy tágabb térben. A két pólus feszültsége helyett egy végtelenül gazdag spektrumban találtam magam. Eltűnt a feszültség és a helyét átvette az öröm és a rácsodálkozás mindarra, ami van.
Ami korábban egymással hadakozó ellentétnek tűnt, abban felismertem az egységet. Nem létezik egészség betegség nélkül. Nincsen sötétség fény nélkül és fordítva. Banális ezeket így leírni, de a lényeg nem az, hogy mindezekkel egyetérts, vagy intellektuálisan felfogd, hanem hogy zsigerileg megrázzon az élmény, hogy TÉNYLEG MINDEN EGY.
A női minőség felszabadítása
Az a zsigeri élmény, amit leírtam, a női minőséged által válik elérhetővé – akkor is, ha férfi vagy. A férfias elme érteni próbálja azt, amit emberi értelemmel felfogni lehetetlen. Csak ráérezni lehet – ami viszont a női minőségünk terepe. És pont a női minőséget érinti a rengeteg letiltás, amivel te magad sem értesz egyet, mégis éled: hogy a racionalitás előrébbvaló az intuíciónál. A tudomány fontosabb, mint a művészet. A csinálás többet ér, mint a megélés. Hogy az elmének az a dolga, hogy leoltsa benned mindazt, ami a szívedből jönne, mert az nem racionális, nem elérhető és nem érvényes a számodra, és ugye nem szeretnél csalódni. És ide tartozik az is, amikor elhiszed, hogy a hiányérzetből kell merítened a motivációt a fejlődésedhez.
Ez mind-mind a régi egyensúly, ami valóban nem más, mint egy szenvedéstörténet, a lelkünk mélyére beívódott Ember tragédiája.
Amikor az Új Egyensúlyt elkezded megpillantani, amikor elkezdesz ráérezni és apránként engedni, hogy átírja benned a régi meggyőződéseket, az felszabadít. Felszabadít a bűntudat alól, a szégyen alól. Megszabadít az elkülönültségtől és a magánytól. Az Új Egyensúlyban elkezdesz másképp látni és látszani. Végre Te magad válsz érzékelhetővé a védőpajzs helyett, ami mögött sokáig rejtőzködtél.
Pajzs helyett a kettős együttérzés nyújtja majd a biztonságot, hogy pontosan érzékelni tudd a saját és a körülötted lévők határait. Állandó kapcsolatban leszel a VALÓDI szükségleteiddel – a sóvárgás pótléka helyett.
Az Új Egyensúlyban felfedezed a feltétel nélküli önszeretetet és ráébredsz arra, hogy a világod, ahogy Te magad is szeretetből áll. És élni kezded mindezt.
Ehhez a változáshoz szeretnélek elkísérni, ha nyitott vagy rá, mert erre van a kijárat a szenvedésből.
Az Új Egyensúly azt is megmutatta, hogy nem érdemes hosszú távon a begubódzásra berendezkedni, mert a legnagyobb erő abban az összetartozásban van, amit együtt tudunk megélni.
Hónapokon át kerestem annak a módját, hogyan lehetne elérhetővé tenni mindezt. Az Új Egyensúly kurzussal abban segítek, hogy letedd a tágabb nézőpont alapjait, hogy elinduljon a nyitás a régiből az új felé. A Visszatérés az Önszerethez program már túl a megértésen működik, itt már élő-online kapcsolattal támogatlak, hogy ne csak értsd, hanem éld is meg ezt az újat. Minél többször… amíg végleg eltűnik a kétség.
