A nemtudás természetes állapotunk. Gyermekként a nemtudásból fakadó nyitottságunk segít abban, hogy megismerjük a világot. Te is, én is született felfedezők vagyunk… …mégis felnőtt korunkra – leginkább az iskolai élmények hatására – rengeteg szorongás és frusztráció társul a nemtudáshoz. Pedig a nemtudást számtalan módon meg lehet élni!
Megélheted szorongató bizonytalanságként, mint amikor az iskolában felszólítanak és nem tudod a választ. Megélheted kíváncsiságként, amely hajtóerőt ad a megismeréshez. Sőt, akár megélheted a nemtudást egy olyan kapunak is, amely az ismert és a nem ismert között létezik.
Ez a kapu az éber figyelem, az előfeltevések elengedése és a befogadás kombinációjára nyílik és igazi inspirációt jelent.
A családállítások rendhagyó tapasztalata
Ez utóbbi nemtudásra a családállítások alatt figyeltem fel. Csendes állításokat tartottam, ezeknél az állításoknál nem beszélnek a képviselők. Némelyik állítás alatt a legnagyobb figyelem mellett is megjelent a nemtudás, hogy fogalmam sincs, most mi történik. Eleinte, kezdőként még ráfeszültem arra, ha nem láttam át a helyzetet azonnal. A képviselők mozgása ilyenkor megállt. Egy alkalommal a teljes figyelmemet fenntartva elengedtem a gyeplőt. Hátradőltem és kimondtam magamnak, most fogalmam sincs, mi van. Abban a pillanatban engedett a feszültség és mintha csak egy ajtó nyílt volna meg: a tér a résztvevőkkel továbbmozdult és a nemtudás állapotában felismertem azt, ami van. Azóta tudatosan választom a nemtudást. Örömmel dolgozom vele és már nem tölt el félelemmel.
A nemtudásban rejlő lehetőség a lábad előtt hever.
Ez az kapu neked is nyitva áll, bármelyik pillanatban, amikor felismered, hogy nem tudod és ez éppen szorongással töltene el. Emlékezz arra, hogy ízig-vérig felfedező vagy! Minden pillanatban élményeket gyűjtesz, ebben a pillanatban is, amikor ezeket a sorokat olvasod. Akkor is, amikor takarítasz. Akkor is, amikor a munkahelyeden dolgozol, tárgyalsz, kávézol. Amikor a gyermekeiddel törődsz. Amikor randizol, szeretsz, haragszol, szeretkezel, befogadsz és elutasítasz. Nem kell, hogy tudd! Minden pillanatban ott a lehetőség a felfedezésre, ha odafordítod magad a pillanatnak, amikor éppen nem tudod, mi van. És akkor is, amikor teljesen biztos vagy abban, hogy jól tudod és mégis megenged magadnak a nemtudást.A nemtudással kilépsz a korábbi nézőpontodból, egy pillanatra magad mögött hagyod a megszokást és a világ újra azzá a felfedezni való (játszó)térré válik, amit gyermekkorodban jelentett…
Miért ne lehetne egyre több ilyen pillanatod?
Az elme mindent tudni akar.
Éppen ezért folyamatosan válaszokat és megoldásokat keres – legalábbis ezt hiteti el veled. Valójában újabb és újabb problémákat gyárt. Woody Allen remek meglátása, hogy “bármely probléma megoldhatatlanná növelhető, ha eleget töprengünk rajta”, nagyon is igaz. Bármilyen helyzettel találod szemben magad, az hogy az a helyzet előállt, annak végtelen számú oka van. Gondold végig, hogy a póló/ruha/ing/blúz, ami most rajtad van, annak létéhez mi mindennek kellett történnie. Kb. az ősemberek didergéséig visszamehetesz. És az, hogy éppen az a darab került ma rád… mi mindennek kellett ahhoz történnie, hogy az a darab hozzád kerüljön, és éppen ma felvedd. Végtelen számú okot és feltételt fogsz találni.
Hogy ebbe az agyalásba ne őrüljünk bele teljesen, fontos valamiféle hidat képeznünk a végtelen és a korlátaink között.
Nagyon jól jön ilyenkor, ha mint egy kényelmes fotelbe sikerül belehuppannod a nemtudás állapotába. Ahogy megengeded magadnak a nyomasztó helyzettel kapcsolatos agyalást, ugyanúgy megengedheted azt is, hogy kimondd: “Fogalmam sincs, mihez kezdjek ezzel. Nem tudom mi van, nem tudom, hogyan tovább.”
Ilyenkor rendszerint a következő dolog történik: a homályból előtűnnek csak azok a részletek, amelyek abban a pillanatban lényegesek. Ez történik, amikor elengeded az agyalást.
Nem csak az elme gondolkodik, haNEm a tudatod is!
A gondolkodást a legtöbben összetévésztik az agyalással, töprengéssel, elmélkedéssel, lamentálással. Ezek mind-mind a szavaink és fogalmaink által meghatározott gondolatkörökben mozognak. A gondolkodás azonban szavak nélkül, egy másik síkon is zajlik a tágabb tudatodban. Amikor belehelyzkedsz a nemtudásba, ennek a táguló tudatnak adsz teret, amely tisztelettudóan visszahúzódik addig, amíg az elméd irányít. Enged téged játszani. Akkor is, ha ezzel a játékkal rendszeresen kínzod magad. 🙂
Amikor teret engedsz a szavakon túli gondolkodásnak, új összefüggések és új lehetőségek felismerésére nyílik lehetőséged. Végső soron ez jelenti a villámszerű felismerést, a kreativitást, az inspirációt és az ihletet. Nem más ez, mint egy erőteljes és szeretetteli híd, a korlátok között élő éned és a határtalan létezésed között.
(A nemtudásban rejlő lehetőségekről az Új Egyensúly kurzuson többet megtudhatsz.)
