Széljegyzet

A nemtudás természetes állapotunk. Gyermekként a nemtudásból fakadó nyitottságunk segít abban, hogy megismerjük a világot. Te is, én is született felfedezők vagyunk… mégis felnőttkorunkra – leginkább az iskolai élmények hatására – rengeteg szorongás és frusztráció társul a nemtudáshoz. Pedig a nemtudást számtalan módon meg lehet élni!

Alapélményünk, hogy jól esik megosztani, ami történt velünk, és jól esik odaadni egy darabka keksz másik felét annak, aki közel áll hozzánk. Egészen apró gyerekeknél éppúgy megfigyeltem ezt, ahogy korosztálytól függetlenül is látom azoknál a felnőtteknél, akik nyitottak maradtak a külvilágra.

Nem éltem burokban az életem és ma már a lehető legjobb dolognak tartom azokat a veszteségeket, kudarcokat, zsákutcákat, fájdalmakat, amelyeken keresztül eljutottam ahhoz, aki most vagyok.

Mostanában minden reggel, még napfelkelte előtt kimegyek csikungot gyakorolni a partra. Ezeknek a gyakorlásoknak egészen különleges hangulata és energiája van, amit nagyon megszerettem.