Széljegyzet

Alapélményünk, hogy jól esik megosztani, ami történt velünk, és jól esik odaadni egy darabka keksz másik felét annak, aki közel áll hozzánk. Egészen apró gyerekeknél éppúgy megfigyeltem ezt, ahogy korosztálytól függetlenül is látom azoknál a felnőtteknél, akik nyitottak maradtak a külvilágra.

A nemtudás természetes állapotunk. Gyermekként a nemtudásból fakadó nyitottságunk segít abban, hogy megismerjük a világot. Te is, én is született felfedezők vagyunk… mégis felnőttkorunkra – leginkább az iskolai élmények hatására – rengeteg szorongás és frusztráció társul a nemtudáshoz. Pedig a nemtudást számtalan módon meg lehet élni!

Mi történik velünk abban a pillanatban, amikor valamit feladatnak nevezünk? Nálam sokáig együtt járt vele a sietség, a feszültség és az érzés, hogy bizonyítanom kell: fontos vagyok. Aztán lassan kiderült, hogy talán éppen ezt lenne érdemes elengedni.

Nem éltem burokban az életem és ma már a lehető legjobb dolognak tartom azokat a veszteségeket, kudarcokat, zsákutcákat, fájdalmakat, amelyeken keresztül eljutottam ahhoz, aki most vagyok.

Mostanában minden reggel, még napfelkelte előtt kimegyek csikungot gyakorolni a partra. Ezeknek a gyakorlásoknak egészen különleges hangulata és energiája van, amit nagyon megszerettem.